Hivatasombol kiindulva szigorubban veszem Runal a verekedes temat, mint mas anyuka es talan tobbet foglalkozunk a harc mentalis mivoltaval itthon, mint magaval a fajdalomokozas tenyevel. Sajnos tul fiatal meg, hogy merlegelni tudja a kulonbseget harc es verekedes kozt, ezert teljes mertekben…
Miota 6honapos koraban Ru lemondott az anyatejrol (eletem legnagyobb megprobaltatasai koze sorolom azt a fordulopontot, iszonyuan megviselt), ujra dolgozni kezdtem es felhagyva az elozo teruleteimmel elinditottam a csoportjaimat kozelebb az otthonunkhoz, amiket ma is szivvel- lelekkel tanitok.…
Juliustol szabadsagot veszek ki Runak az ovibol, hogy szeptemberig ujra teliszedjuk magunkat kozos elmenyekkel reggeltol estig! Eletem elso nyara ez, amikor mintha visszakapnam a gyeses napokat es ugy legyunk, ahogy nekunk a legjobb- egyutt. Tudom, tudom, hogy jo hely az ovi, vigyaznak ra es…
Tul hamar eltelt ez a 3 nap, meg at sem eltuk a balatonfelvideki elet hangulatat, indultunk is haza. Ahhoz kepest viszont, hogy milyen gyorsnak tunt ez a hetvege, millio elmennyel gazdagodtunk (igaz, anyu???- hahahh ;D ), faradsagot nem kimelve gyujtottuk az emlekeket izek, szinek, illatok, kepek…