Meg a nyaron toltottunk el egy napot Vacon (ha szoktad olvasni ezt a naplot, akkor gondolom, most nem allt meg benned az uto a megdobbenestol), de ezalkalommal velunk tartott a mami egyik ovisa is, hogy Rubennek legyen egy kis gyerkoc tarsasaga. Eleinte ilyenkor az emberben benne van a felsz es hatvanyozottan ugyel minden mozdulatukra: egyreszt, mert ket gyerek egymasra fokozottan hat, masreszt, mert mas anya gyermekere az ember kulonos gonddal szeretne vigyazni. Az persze nem buli, ha nem lehet megfuszerezni a setalgatast mindenfele csinnyel, de ember legyen a talpan, aki egyszerre ov meg es enged vilagot felfedezni ket hateves lurkot. Nagy elony, hogy egy ovo neni- mami is velunk tartott, es a vaci napbol egy csokizos, nezelodos, Duna parti gyereknap lett.
Annyira imadtam a ket torpevel eltolteni az idot, hogy nem birtam visszafogni magam, es tobb, mint haromszaz fotot keszitettem. Probaltam megvagni az anyagot, es csak az erdemben szamottevo kepeket feltolteni, de annyi arc, annyi erzelem, annyi lendulet volt ebben a ket fiuban, hogy ketszaz foto ala igy sem tudtam redukalni a kepeket!
Nos, indulhat a hangulatozon:
• Vaci Csokizo, ahova mindenkepp be akartam vinni a kolykoket, mert ugyan mi massal lenne erdemesebb kezdeni a napot, mint egy illatos, suru forrocsokival...? Legfeljebb egy malyvacukros forrocsokival (:
• Roller ide, roller oda, egy varosban csavargashoz gyerkocokkel hozza tartozik a susuvonat!
• Egy kis elemozsia, es jo sok vihancolas, amikor leszalltunk a kisvonatrol:
• Ha gyerekek, akkor jatszoter is...
• Ket rolleres kolyok es nyargalas a Vaci Domhoz:
• Aztan irany egy laktato ebed (persze, hogy palacsintaval a vegen...!)
• Egy kis foci a sracokkal, aztan irany a Duna part, kavicsgyujtessel, kagylovadaszattal es nezelodessel:
