Mióta Ausztriába költöztünk, számomra minden nap nyaralás, de amikor tudom azt, hogy az egész családom egy időben lesz egy helyen, iskola és munka nélkül, egy sós vizű tengerparton, azért mégiscsak megborzongat a várakozás. Már hetek óta számoltam vissza a napokat, amikor elkezdhetem a mosást, készülődést, aztán a csomagolást és végül taxiba ülünk, gépre szállunk és meg sem állunk a vízig!

Idén viszont egy különleges körülmény is adódott: hiszen egy épp 5 hónapos bébivel szeltük át a kilométereket, akinek ez volt az első repülése! Nem tagadom, izgultam, hogy rendben menjen az út és ne cincáljuk szét Wolfie idegeit, de ez a kis manó újra felülmúlta a várakozásainkat. Bár úgy időzítettük az oda és vissza utat, hogy az alvásidejére essen, nyilvánvalóan túl érdekes volt az utazás ahhoz, hogy a szokásos időben elszenderedjen. Így hát egy túlfáradt, de lankadatlanul kíváncsi kisbabával kezdte meg a felszállást a gépünk- ahol az ülésemre volt készítve egy kis szeretetcsomag Wolfie részére, mint baba utas a fedélzeten (köszi újra, Austrian Airlines ♥)- de végül hang nélkül elszenderült a fáradtságtól és talán a kései utóvacsorától is anyából :)

itt még bíztam a napirendben és az otthon begyűjtött tejecskében...