Mar tunetmentesre felejtettuk a mandulagyulladast de a nyirkos ido es a teljesen uj ovis kozosseg miatt inkabb biztosra megyek es huzom meg par napig a kantarszarat a kikapcsolodasban, nem akarom hogy Ru visszaessen. Igy kotottunk ki a napokban a konyvtar gyerek osztalyan, amit miota kozepsos fiam van, egyre gyakrabban latogatunk. Egy kis teruletfrissites, megis nyugalmasan eltoltott ido jar vele, ami abszolut lekoti Ru figyelmet es teret ad egy csomo ujdonsagnak. Kiderult peldaul, hogy az esti mesek alatt elkezdte felismerni a kis nyomtatott betuket is, es egy- ket szavon ki is igazodik (a nyomtatott nagybetuket nem csak olvassa, de irni is tudja oket!!). Ezzel az uj ismerettel egy vadonatuj vilag nyilik majd meg elotte es alig varom, hogy a kedvenc mesekonyveimet neki adhassam. Ha csak fele annyi oromet leli a konyvekben mint en, mar lesz hova huzodnia egy esos delutan, forro nyari napon, vagy csak nyugalmat keresve egy kis idore. Hisz minden kotet egy- egy egyedulallo vilag es mint ilyen, mindegyikkel a sajat vilagunk terjeszkedik. Tobb lesz a megfoghatatlannal, az atelt hangulatokkal, felelemmel, bizalommal, a szinte erezheto izekkel, az erdok fuszeres szagaval, az erintes huvosevel, imakkal, es leginkabb a tudassal, amire mindig szomjazunk. Egy igazan jo könyv jutalom, dicseret, egy darabka abbol, aki atadja. Mindegyikkel tobbek leszunk.
