Amikor végighúzza arcodon az ujja hegyét a nyár, miután már meg voltál győződve róla, hogy messze hátrahagyott, akkor valahogy minden értékesebb lesz. Az ember csak belesétál a langyos meglepetésbe egy utolsó kávéra a panorámával, hátradől és egyszerűen elégedett azzal, amije megadatott.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
