Pár hete még elképzelni sem tudtam (tulajdonképpen még pár napja sem), hogy valóban eljöhetek 5 napra és ketten a kölyökkel azt csinálunk ezeken a napokon, amit csak akarunk. A pihenőidő viszont végül valóban eljött és az év eddigi fáradalmait (nem csak az enyémeket, Rúét is, hiszen ne felejtsük el hogy a vírus fenekestül forgatta fel a gyerekek életét is) elkezdjük kiheverni az előttünk álló rövid, de annál értékesebb időszakban. 

Sajnos Rú nem akart külföldi nyaralást és olyan sokat volt távolt az otthontól, hogy belföldi nagyobb kiruccanáshoz sem volt kedve. Így, hogy számára az a feltöltődés, ha újra az itthoni környezetben lehet, kicsit megkötötte a programlehetőségeinket, de számos olyan apró program jutott eszünkbe, ami mindkettőnknek jólesik itt, a környéken. És az általunk eddig bejárt út porát hol máshol moshatnánk le magunkról, mint víz mellett...? Közös táborunk első napja így vezetett minket Vácra, ahol Mamival töltöttük a délelőttöt, mielőtt bevette volna az apartmant, amit szülinapjára vettem ki neki pár napra egy kis 'én-idő'- re (mert a vírus az ő életét is fenekestül felforgatta és miattam jóval több áldozatot hozott, mint ami elvárható lett volna tőle). Miután aztán Mamitól elbúcsúztunk a vonatnál, a kölyökkel elkezdődhetett az első közös délutánunk úgy, mint réges- rég: csak ő meg én, a nagyvilág pedig nyüzsög körülöttük...!