Olyan pillanatok, amik mindig velem lesznek és nem hagyhatom el őket. Pillanatok, amik nem múlnak el, csak elmélyülnek ahogy vájja az idő. Pillanatok, amikor teljes voltam és súlytalan a hiánytalanságban. Olyan pillanatok, amibe megérkezhet az ember, amikor teljes bizonyossággal hisz benne hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell. És ami lüktető, szinte élő űrt hagy ha kiszaggatják.
A bejegyzés trackback címe:
https://daysonpaper.blog.hu/api/trackback/id/tr618413909
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.