Ez a görög út nem ma kezdődött amikor ide értünk, hanem már csütörtökön, amikor mindent bepakoltunk, sőt szerdán, amikor a kölyökkel a hiányzó dolgokat bevásároltuk az utazáshoz. Nagy mérföldkő ez nekem, hiszen ha veszel egy vízbolond lányt (akinek szuperereje hogy egyedül is képes boldogan gyereket nevelni, ha kell költözni, munkahelyet váltani és képezni magát) és az elmúlt pár évet ami vagy világjárvánnyal volt terhes, vagy Ából Bébe költözéssel, iskolaváltással és az ezek körül forgó mindenmással, nem nehéz elkönyvelni, hogy sós vizet maximum főzéskor láttam. 

Az, hogy most itt lehetek a Földközi tenger egy elbóbiskolt szegletében, számomra olyan ajtó, amit évek óta nem nyitottam ki. Egy kicsit azt jelenti, hogy véget értek a nehezen döcögő idők, kicsit azt, hogy valami egészen jó elkezdődött, leginkább azonban azt, hogy az a jó dolog ami most kezdődik el, az érdemes a folytatásra, gondozni kell és ápolni és kitartani mellette.

Nos, ha kicsit részletekbe szeretnék bocsátkozni, akkor nem fog meglepődni senki régi olvasóm, amikor azt mondom hogy nem ment minden olyan zökkenőmentesen, ahogyan azt elterveztük :) Talán emlékeztek a thaiföldi utunkra, amikor a kölyökkel a haza úton vizsgáztatott az élet leleményesséből és türelemből, fegyelmezett pánikkezelésből :D Azért Korinthosra vezető út nem volt olyan rázós mint az a hazatérés, de a beszállókártyát nem kaptuk meg, csak a hajnali indulás előtti 2. órában, majd érkezésünkkor derült ki, hogy törölték a szállásunkat, mert véletlenül kiadták másnak egy másik oldalon és ők már beköltöztek ;D De egy család erős és ezek a színes kis epizódok csak megfűszerezik a közös időt, melynek egy tágasabb, tengerparttól 15 méterre lévő szállás lett a vége.

És itt,  ahol reggelente az erkélyen jógázva a tengert bámulhatom, esténként a sötét, lehűlt vízbe merülhetek és a nappalokat letűnt korok antik városaiban tölthetem tovább koptatva az ezeréves kövezetet, azt hiszem könnyű kijelentenem, hogy az elmúlt évek mégiscsak vezettek valahová, és ez a valahol az otthon. Otthon, ami hol itt, hol ott alakul ki, de a lényege mindig egy és ugyanaz: épp ott van, ahol mi együtt vagyunk benne.