Miután fenekestül felfordult az életünk a covid I után és erősen készültünk már a covid II- re, az életünkben több fronton beállt változások egy otthoni átalakulásért kiáltottak. A fészekrakó hanglat rendszerint késő nyáron- kora ősszel tör rám, és bár ez az idei nem hatott át olyan erősen mint az eddigiek (ld. Sweet home bejegyzések az elmúlt évekből, például itt vagy itt), azért kénytelen voltam engedni a belső késztetésnek és beszerezni pár ezt-meg-azt itthonra.

Mivel egy zongora is a családunk tagjává vált még márciusban (ami hely hiányában kiütötte a kanapét- az asztal nappaliba helyezését követő egyetlen megmaradt kanapét), gyakorlatilag nem maradt felület, ahol a barátainkat hellyel kínálhattuk volna az ebédlőasztal székein kívül. Emellett nagyon zavart az is, hogy ittalvós vendéget (például Ru barátait vagy a keresztlányomat és a családját) nem tudom nálunk altatni, mivel ebben a csepp kis otthonban csak az én és Rú ágya kapott helyet, ezeket is különös odafigyeléssel kellett belegóznunk a szobáinkba. Ezek miatt régóta vágytam már egy kanapéra, ami alkalomadtán ágyként is funkcionálhat.

Egy kis élettér frissítés pedig már eleve ránk fért az elmúlt rázós időszak után: a covidot lezárni, majd újra kezdeni nem jó móka, még akkor sem ha szerencsések és elővigyázatosak vagyunk, így a betegség inneni, nem pedig a túli oldaláról szemléljük a kérdést. Elkezdődött az iskola, és Rút még egyszer nem fogom másra bízni egy napra sem, főleg annak fényében hogy tudom, mennyi ideig elhúzódhat egy átmenetinek tűnő állapot. Szóval a reggelek és a délutánok az iskolába elindulni (ébresztgetés, tízórai készítés, reggeli, mostálfogat? öltözzfel! ne azt a cipőt, kapcsoldleavillanyt, sietek érted, szeretlek) és iskolából elhozni (úristenmárennyiazidő..???!!, hagyj az irodában egy maszkot, legyen a kocsiban is egy maszk mert nem engednek majd be az iskolaudvarra, miért nem halad a forgalom, induljmárhazöldvan!!, hol van az én gyerekem..?, holvanazölelésem?, mesélj a napodról, de akkor is be kell vásárolnunk...) körül forognak, néha egy kis csellóval vagy baráti látogatásokkal spékelve. Így, hogy újra ketten vagyunk az életben- ami sok kaput kinyitott és sok kaput bezárt- a mindennapok logisztikáját is ügyesen kell szervezni.

Mi másra vágyna hát esténként egy család, ha mindezek után nem egy kényelmes, meleg otthonra, ahol lerúghatja a cipőjét, aztán bekuckózhat olvasni, leülhet csellózni, zongorázni, a barátaival xBoxozni, vagy pizzát sütni és élvezni az együtt eltöltött pár órát, mielőtt minden kezdődik elölről..? Így hát, bár sajnos a teret megnyújtani nem tudtuk és sajnos egyre inkább érezzük, hogy lassan kinőjük ezt a lakást, szeretettel mutatom be Nektek az otthonunk egy újjászületett darabkáját: