Mondják, mindenhol jó, de legjobb útközben- és ezzel turisztikai szakemberként, anyaként és privát nézőpontból nézve is abszolút egyet tudok érteni. Valahogy nálunk a kölyökkel rendszeres időközönként előfordul, hogy versenyt kell futnunk az idővel ha utazunk (ld. a Bangkok- Frankfurt- Budapest…

Figyelembe véve, hogy Rú kötődik az otthonhoz és jólesik neki egy kis láblógatás az eddigi folyamatos jövés- menés után, keddre egy xBox délelőttöt terveztünk be. Erősen pallérozta a mostanában alapból harcedzett kompromisszumkészségem, de mit tehetnék- a helyében én is élvezném a rég átélt otthon…

Miután Mamit kitettük az állomáson, a strand előtt még nyakunkba vettük a várost (mert hát persze a kölyöknek mindent bepakoltam, de magamnak naptejet nem vittem) és vettem még ezt- azt (és még pár apróságot és még pár nem is olyan apróságot, mert szörnyen elfogott a hangulat) és mire eljutottunk a…

Pár hete még elképzelni sem tudtam (tulajdonképpen még pár napja sem), hogy valóban eljöhetek 5 napra és ketten a kölyökkel azt csinálunk ezeken a napokon, amit csak akarunk. A pihenőidő viszont végül valóban eljött és az év eddigi fáradalmait (nem csak az enyémeket, Rúét is, hiszen ne felejtsük el…

1.) Zongorázni tanulok. Még március elején, amikor a járványnak még csak az előszelét éreztük, hetente zongoraórákat kezdtem venni. Később, amikor esténként hazaértem az üres lakásba, órákat játszottam rajta hogy kiürüljön a fejem és ha csak átmenetileg is, de másra fókuszáljak, mint az eseteink…