Ha az ember változást érez magában, igényli az újat maga körül is. Pénteken már nagy reményekkel vártam a május végét, hátha a nyár valami újat hoz, amit egy ideje nagyon várok. Panaszáradat és minden egyéb nélkül is mondhatom, hogy az elmúlt év mindenkit megviselt, és nincs olyan ember a munkakörnyezetemben, akire ne hatottak volna a történések. Részemről már végtelenül vágytam a privát életem újabb lépéseire, mert hát a munkát nehéz lett volna a küszöbön hagyni és mit mondhatnék, rányomta a bélyegét az életemre. Bár még mindig bizonytalan vagyok a jövőt illetően (milyen régóta is van tervben egy költözés...? Azt hiszem úgy jó másfél éve. És egy kutya, meg egy jó fodrász is...) Ezek a dolgok viszont nem csak rajtam múlnak, és ha a csapatmunkához a csapat még nem áll készen, azért vannak olyan dolgok, amiket megteremthetek magam körül egy nyugalmas és teljes élet fényében. Apróságok, mint egy új ágynemű, egy habfehér pokróc, bolyhos-puha és saját anyagával hímzett párnák és persze növények, ami nélkül nem otthon egy otthon. Most, hogy beindult a friss virág szezon a lakásomban, új kedvencem debütált: a szellőrózsa, ami pasztellben már önmagában megteremti azt a 'sweet home' hangulatot, amibe jólesik betoppanni egy nehéz nap után. Ez a virág valahogy a saját egyszerűségében is képes sugározni a szerető otthon érzetét, és azt hiszem teljesen kisajátította szobáimat a nyárra.

És ha valaha összegezni tudom a jövőmre irányuló igényeimet és sikerül végre a költözés, a boglárka mellé mindenképp telepítenem kell szellőrózsa bokrokat is. Minden nap megcsupaszítom őket és teli lesznek a vázáim ♥