Tudjátok, hogy van ez Váccal és velem... valahogy sosem bírjuk egymás nélkül sokáig, és bárhogy is tépázza az élet a terveimet, valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz. Hol a nyugalom szigetét jelenti nekem, hol lenyűgöz az egyediségével, hol izgatottan járom az utcáit, hol csak egy csajos csevej az, ami ide vonz.

Szerveztem már ide külföldön élő baráttal találkozót, és kóstoltattam vele fűszeres halat édesburgonyával a korzón. Látogattam időszakos kiállítást, hallgattam koncertet, ültem végig megannyi színházi előadást. Bámultam már itt a vizet órákon át amikor válaszúthoz érkezett az életem, kergettünk békákat egy 3 éves aranyhajúval apálykor. Koktéloztam fülledt nyári estéken és válogattam könyveket földre terített pokrócokról hűvös őszi délelőttökön a főtéren. Ültem felhúzott lábakkal a csokizóban, merítettem bokáig a babámat a szökőkút vizébe és annyi, annyi emlék köt ide ezernyi hangulattal és érzéssel, hogy mindannyian elunnánk mire a végére érnék. Az egyik kedvencem a 

Mit mondhatnék, ha csak egy lányos napot is szeretnék az anyukámmal, az első három helyen akkor is ez a város szerepel, amit felajánlanánk egymásnak a találkozóra :)