Szóval, hogy is kerültünk, a kiskamasz fiam és én Bécs lélegzetelállító szíve közepébe... Nos, ez egy hosszú történet, ami nagyjából 10 éve kezdődött egy krav maga edzésen és a mai napig tart, mindenféle kacskaringós ösvényekkel átfűzött éveken át. És bár az utak amit mi emberek taposunk, néha göröngyössé válnak, néha elágaznak, van hogy meredeken lejtenek aztán falszerűen meredekké válnak de olykor önmagukba térnek vissza valami furcsaság folytán. És ez a furcsa útvesztő végül bennünket elvezetett ebbe a gumicukorból, macskakőből, lüktető életből, történelemből, méltósággal hömpölygő folyóból és ismerős- idegen ízekből épített városba, ahol egy kicsit az újat, kicsit a régit láttuk önmagunkból - és egymásból is.

Újra értelmeztem itt a múltat és a jövőt, és mindannak a jelentőségét, ami a jelenemhez vezetett. Átértékeltem magamban az összefonódás és a függetlenség iránti vágy gúnyos kettősségét és mialatt magamba szívtam a város szilárdságát, valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy bár vannak dolgok amik elsőre riasztónak hatnak, sőt egyenesen valamiféle behódolásnak, azért idővel mégis kiderülhet hogy olyan értékeket képes felszínre hozni belőlünk egy erre érdemes ember, amik enélkül a társas kapcsolat nélkül sosem borultak volna virágba. Egyfajta emberek közti dualizmus.

Így néz ki az, amikor fázós vagyok és nálam csak puha, meleg ruhák vannak míg Bécs kitárt karjai közt a póló is soknak érződik- viszont van kéznél egy azonos konfekció méretű fiú, teli bőrönd pólóval ;D Sorry a gyerekruháim miatt, de imádtam magamon viselni! 

...és szombat este hová visznek egy anyukát és egy fiút hogy kiengedjék a gőzt...? Ki hitte volna, hogy a vidámparkba hullámvasutazni, szellemházat bejárni, akadálypályán átmenni, és rekordot dönteni a csapkodós játékban ;D
Ruben persze megtalálta a célbalövést, ahol íjat lehetett használni... országos íjász bajnokunk pedig nyert is nekem egy cukiság plüsst ♥