Oooh Esztergom, te csodas, alig vartam, hogy ujra lassalak!! Vasarnap csapodtunk az Esztor Napokhoz, mamistul- papistul, amit remekul ki tudtunk hasznalni fius- lanyos kedvtelesekre. Peldaul mig Ru&papi Szulejman hoditasat nezi, anya&mami a varkert tetejen kavezik, ahol a csajos trecseleshez somloi is dukal es par kiados noi tema, amit alig vartunk, hogy kibeszelhessunk. Bar sajnos nem vagyok templomjaro, a Bazilika mindig levesz a labamrol, akar a vallasi sulyat, akar a tortenelmet, akar az epiteszetet vagy festeszetet nezem. Emlekszem, amikor jopar eve kozonsege voltam egy ott rendezett gitarfesztivalnak. Soha el nem feledheto elmeny volt, ahogy zenevel tetoztek az eleve halmokban allo muveszeteket. A hetvegi latogataskor felkaptattunk mind a 400 lepcson a kupolaig (es meg tobbon is!), amivel a Bazilika egyszeruen magaba olvasztott minket. Olyan erzest keltett, mintha egy befogado, oriasi letformaban setalnank, egy testben, ami beburkol minket. Hatborzongato volt belegondolni, hogy milyen meghatarozo emberek es korulmenyek otthona volt az a hely, meg joval a templom epitese elott, vagy akar az utan is. Mire gondolhattak, min nevettek, mitol felhettek azok a nok es ferfiak, akik ezer evekkel elottunk jartak ugyanott, neztek vegig ugyanazon a folyon, erztek magukon ugyanazt a Napot.
Fel a harangtoronyba
A Bazilika oraja
Fel!
Egom tetejen, a kupola korul egyensulyozva (: Elkepeszto.
Setalo fuzet, teli jofejseggel, peldaul: talald meg a hat kulonbseget a kep es a fresko kozt! OLTARI otlet! (oltari, hahhahh, bocs, nem birtam ki..)
Kezcsok az erseknek, mert imadjuk a reneszanszt es humanizmust. Remelem, ha voltak elozo eleteim, egyet ebben az udvarban toltottem ekkor es nagyon elveztem!
