Eddig birtam ellenallni a minden nagyobb aruhaz bejaratahoz halmozott novenyeknek, akik vagy kicsattano egeszsegukkel, vagy a feladas elso jeleivel gyoztek meg arrol, hogy nekik bizony mellettem a helyuk. Vagy ezert vagy azert, de mindenkepp szukseget ereztem, hogy egy legterben eljunk tovabb nehanyukkal, apolva a jol- lét allapotat, vagy visszaszerezni azt. Es ha uj lakokrol van szo nalunk, abba bizony nem csak nekem van beleszolasom, hanem az aranyhaju kis lakotarsamnak is, akinek egyre tobb teret engedek a kozos dolgaink igazgatasaban. A novenyultetes mindenkepp ilyen dolog, es elhataroztuk, hogy a kis gyokeresek johetnek, sot, sajat kis oazist kapnak maguknak elszorva a lakasunkban. Ami bar csak masfel szoba es a harmadik emeleten van, remekul belakhato, konnyen karban tarthato kis zug, ahol biztonsagban, kenyelmesen es amiben valodi otthonkent tudunk elni. Igy hat kihasznalva a szikrazo napsutest, kiultunk a (szegyen, de felig lomtarkent hasznalatos) erkenyre, hogy elcsipjunk meg egy felora napocskat a haz deli oldalan. Kiderult, hogy a novenyultetes remek moka egyutt es Ru mar nem epitesz, hanem kertesz akar lenni (: Ezenfelul kibontakozott megegy tehetsege: a fotozas! Keszitett par igazan jo kepet (valamiert csak rolam, ezert elore is elnezest), amin nem gyoztem amulni!
Ruben az anyat, hatterben jani es juli, Nagyokam hagyateka az erkelyen (:
Es Rubenem, aki az elet maga:
Ru, aki dino a dzsungelben <3 :
