Az utolsó nyári napok egyikét mindenképp Vácon akartam tölteni- már csak amiatt is, mert átlagos időkben olyan sok időt töltök itt és ki tudja, mikor lesz rá újra lehetőségem. A megint változó körülmények miatt félő, hogy idén már nem lesz alkalmam nyugodt délelőttöket végigsétálni a dunaparton, Rúval bejárni a játszótereket és enni egy mennyei szelet sütit a Mihályi cukrászdában (ami valóban méltó a hírnevére). Ebben a bejegyzésben a lassan felszívódó nyári hőség visszahozhatatlan, utolsó pillanatait osztom meg Veletek, amit sikerült elcsípnünk ebben a lebilincselő városban.