Nos, ez most tudom, nem az a világ amikor össze tudom rántani a családot egy közös húsvéti ebédre (amire a hagyományos ünnepek épp jó apropóul szolgálnak), de egy kisfiúval az oldalán az ember nem teheti meg, hogy teljesen érdektelen maradjon. Bár Rú már kinőtt a kisgyerekes húsvéti időszakból (még mindig nem tudtam teljesen elrendezni magamban ezeket a változásokat, de nagyon igyexem), azért egy család mégiscsak gondot kell hogy fordítson olyan eseményekre, amik megszínezik a hétköznapokat. És hát, a munka az munka, a gyerekkor pedig gyerekkor, szóval bárhogy is, de meg kell teremteni a feltételeket ezekhez az alkalmakhoz. Hangulatozásnak tehát a (két e- mail közti) húsvéti miliő megteremtésére semmit sem gondoltam alkalmasabbnak, mint egy répatortát és egy kosár csokit, ami aztán tojáskereséshez is dukát!