Az idei év áprilisa kísértetiesen hasonlított 2020- éra... Se szülinapi buli, se barátok, sem a tágabb család. Kellett viszont egy kis napsütés (köszönet az égieknek, hogy a hónap 3 napos reggelének egyikét a fiam szülinapjára áldozták- hálás köszönetem, őszintén), kellett egy kis hangulati megerősítés, hogy ez bizony különleges nap, nem csak egy szimpla péntek, és hát idén is kellett egy házi sütésű torta (hűűűű, ez minden évben nagy sztori :))) ). Ezen kívül már csak a kölyökre volt szükség, neki rám és egy csomó ölelésre, puszira és nyomorgatásra, amit ezen a reggelen joggal követelhettem magamnak 'jahjnemááá' nélkül, mert egy anyukának mikor máskor lenne meg erre felhatalmazása, ha nem a fia szülinapján..? (A házi torta egyébként idén oreo volt, de a hűtőben a biztonság kedvéért készenlétbe állítottam egy cukrászdai mintapéldány, csak a magabiztos sütés zálogaként ;D Végül aztán nem kellett felhasználni)

Pár kép a reggeli momentumokról, amit aztán követett a kiscsaládi ünneplés, majd hétvégén a nagyobb családi, ami mind Rú, mind az én szülinapom miatt is szuper élmény volt. Anasztázia, szeretném itt is megköszönni hogy olyan vagy, amilyen...! 

---

És ha a körülmények ugyan idén sem engedtek gyerekpartit az osztálytársakkal, barátokkal és programokkal, azért a lényeg most sem változott: hogy eltelt veled egy újabb év, átéltünk ezer meghökkentő, vicces, idegesítő, unalmas, váratlan, utálatos és gyönyörű pillanatot, ami pillanatok túlnyomó része nélküled meg sem született volna. Csak egy lány lennék tervekkel és olyan álmokkal, amik általad már rég megvalósultak. Köszönöm neked ezeket az élményeket, a valósággá vált vágyaimat és hogy együtt élhettük meg őket. Imádok a családodnak lenni ♥♥♥ 

Kicsikém, legyen ez életed eddigi legjobb éve! 

                                                                                                            Szeretlek,
                                                                                                                               Anya Xx