Nos, ha már COVID, akkor a hátrányai és az idővel egyre csak duzzadó közvetett negatívumai közé hagy soroljam be ezt is. A szabadságom 4 napját (köztük az augusztus 20- a délelőttjét és kora délutánját is) Ru szobájának teljes frissítésére szántam, mivelmég pár óvodai holmi is akadt a szekrényben. Hiszen amikor oviból elsőbe ment, még nem akartam mindent kipucolni a szobájából, elég újdonság volt maga az iskolai közeg, itthon nyugodtan maradhattak a régi holmik, némi aktualizálás után. Elsőből másodikba ívelő nyáron egy picit frissítettünk a cuccain, de igazi nagy szelektálás nem történt, és ha előre látom a következő évet, ez biztosan nem így történik. A másodikból harmadikba nyár abszolút COVID csatatéren zajlott, Rú sokat a mamiéknál, anya sokat a kórházban- szó sem lehetett renoválásról, hát élni is alig maradt időnk együtt. Így az idei nyár (ősszel Ruben elkezdi az utolsó alsó tagozatos osztályt, hogymivan??!) már végképp nem engedett eltekintést a rekonstrukciótól. Ami, hogy őszinte legyek, néha a sírógörccsel fenyegetett... Hogy lásd, nem csak a hisztéria beszél belőlem, hagy mutassam be az első napot a szabadságom alatt (légy merész, és találd meg a padlót a képen!)

De pár nap áldozatos és töretlen munkájának végül meglett a gyümölcse, és amikor a padlón felszáradt a felmosócsík utolsó fátyla is, nem volt más dolgom, mint elnyúlni a kanapén, felütni egy könyvet, és láblógatva, elégedetten pergetni a lapokat!

És ha már nagyfiú, akkor egy kis saját tér a haverokhoz, és külön világítás a privát atmoszféra megteremtéséért..