Kedves Ház Szelleme!
Szeretném, ha tudnád: átérzem a zavarodottságod. Zajjal jöttem, kosszal jártam és folyton bútorokat tologattam a bensődben, amikor te boldog és nyugalmas évtizedeken át háborítatlanul őrizhetted az otthon melegét. Tudom, hogy felzaklattunk és ezerszer is köszönöm, hogy nagyobb zökkenők nélkül befogadtál minket. Tisztában vagyok vele, hogy adhattál volna fel nehéz leckéket a megszokáshoz, és már most szeretlek, hogy ezektől eltekintettél.
Imádom a konyhád. Nem tudhatod, de a zöld konyha már az előtt elgyengített, mielőtt rád éreztem volna ahogy beléptünk az ajtódon. Átsétáltam a pasztellzöld falak közé és tudtam, hogy haza értem. Azt hiszem, akkor éreztem meg először a jelenléted és azzal a lendülettel barátommá fogadtalak :)
Sosem gondoltam, hogy szeretem a fügét. De a kertünkben a saját fám termése valahogy elcsábított és rájöttem, hogy mézédes, napérlelt és a szeretettől még jobb ízű. Egyszerűen imádom, hogy a kertem és én egymásról gondoskodunk (ígérem, ha minden egyenesbe jött és felvesszük az új ritmust, azért jobban odateszem magam xxx)
Azt hiszem, az olvasó kuckóban van a lelked, és amikor befészkelek oda, akkor az öledben ülök. Olyan érzés, mintha mindig ott várnál rám és a kertre a te szemeden át nézhetek ki amikor felpillantok. Végtelenül élvezem ezt a gondolatot.
Tökéletes fényt folyatsz a növényeimre. Köszönöm! Sosem gondoltam volna hogy ennyire sértődékenyek, de a költözés utáni drámát egyedül nem álltam volna. A különleges és időigényes gondoskodás sem lett volna elég a kegyeiknek, ha nem segítesz be. Nem tudom eléggé megköszönni, hogy megpuhítottad őket és életet csókoltál a levelekbe. Nagy pacsi érte, szép munka!
Mindig ábrándoztam róla, de sosem hittem el egészen, hogy lehetőségem lesz a saját kertemből paradicsomot enni. Az pedig, hogy reggel Rú uzsijához pizsamában kiszaladhatok a pirosan rám mosolygó, duci bogyókért, felülmúl mindent, amire valaha vágytam. Te vagy a legjobb..!
Kérlek, adj ihletet, hogyan gondozhatnék kutyát az oltalmad alatt úgy, hogy neki is és nekünk is jó legyen. Nem vagyok hajlandó lemondani róla, ki kell találnunk valamit.
Odáig és vissza vagyok attól, hogy a saját kertemből virágot szedhetek az asztalunkra. Ez olyan dolog, amire mindig úgy gondoltam: ha ez lehetővé válik, az már egy teljes élet lesz :) Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor erről álmodoztam és azt, amit újra és újra átérzek minden friss csokorral. Pici dolognak tűnik, de nekem hatalmas boldogság. Köszi...
Bár a Duna part távolabbra esik mint kívántam volna, cserébe száraz pincét és soha nem penészedő falakat biztosítasz. És a legjobb dolog, hogy annyira azért nincs messze a víz és bármikor ellátogathatok oda egy reggeli kávéra, egy esti olvasásra, vagy egy csajos láblógatásra. Nem értem miért, de ott ülni és nézni a vizet olyan öröm, amiben megtalálom magam és valahogy ezt is Neked köszönöm meg. Hiszen bármeddig is maradok kint és bármit is csináljak, mindig a karjaidba jövök haza
Örökké hálás leszek, hogy Rubent az első pillanattól kezdve befogadtad. Hogy saját szobát adtál neki és kényelmes otthont őrzöl számunkra, ahol biztonságban tudhatjuk magunkat. Sok szép házat láttam mielőtt ide értem volna, de sehol nem éreztem azt, amit itt: hogy ide tartozunk. Ennek a kulcsa pedig Te vagy. Ezek közt a falak közt mintha ringatnál, miután egy nehéz nap után visszatérünk hozzád.
Köszönöm hogy egymásra találtunk! ♥
