Tegnap ert az az orom, hogy a Vitalitas egyesulet ijasz szakosztaly vezetoje (Olah Laci bacsi) Ruval kepviseltette a gyerek csapatot egy helyi ovoda egeszsegnapjan. Ezen a rendezvenyen felsorakozott tobb sportag, tobbek kozt kezilabda (ahova szivesen atjartunk baratkozni tagokkal es sporttal egyarant), falmaszas, tancok es az ijaszat. Jopar erdeklodo akadt, aki vallalta a sorbanallast es a megkovetelt fegyelmet, hogy probara tegye magat ebben az osztonos, egyszerre nomad es felsobbrendu sportban. 

Elkepeszto volt latni, ahogy a 4 eves fiam vegigvezeti a bemelegitest, pontrol pontra a tanultak szerint, rutinbol allitott be alapallasokat, helyezett ujjakat az idegre es magyarazott celzasrol, izmokrol, koncentraciorol. Onmagat meghazudtolt turelemmel es meglepoen elmelyult ijasz tudassal tanitotta a tole nagyobbakat, akik mindenben kovettek az iranymutatast. Hogy meglegyen a wow effekt, megkertem Rut, hogy a kiprobalasra felallitott tav haromszorosarol lojon (ok, igazabol konnyitett a helyzeten a dolog, mert nekik az a gyakorlotav az edzeseken), hogy lassak a nagyok, erdemes odafigyelni a tanacsaira- elso osztalyu szoras kerekedett belole! 

El sem tudom mondani mennyire buszke voltam ra a tobbiek fele tanusitott turelme, toleranciaja es elfogadasa miatt, hisz o ebben, ok talan valami masban kimagasloak. 

Este sokat beszeltunk meg arrol, hogy a ra bizott feladat, mint az egyesulet kepviselete nagy dolog, bizalmat kovetel. Ezt a bizalmat pedig munkaval erte el, az edzesekkel, a figyelmevel, a lelkesedesevel. Laci bacsinak aztan kiados elmenybeszamolot tartott a tapasztalatokrol (elso sorban az ott vasarolt lufirol..) es nem gyoztem megkoszonni neki, hogy a gyozelmekhez vezeto kemeny munkat jatekkent adja at a keze alatt dolgozo gyerekeknek, hogy Ru rajongassal beszel nekem a teljesitmenyeirol, hogy tamogatja oket es tiszteli bennuk a gyermeket, fejleszti es kibontakoztatja oket.