Utazo ciklusunk teljeben Szentendre fele vettuk az iranyt, ahol nem valtak be a szamitasaink, vagy csak tudatlansagbol rossz helyen keresgeltunk hangulatos sikatorokat es megnyero duna parti ettermet. Ugyan mindkettore bukkantunk, ki is hasznaltuk ami kihasznalhato volt belole, valahogy megsem ereztuk az igazinak az osszhatast. Talan csak tul faradtak voltunk a hangulatozashoz.
Azert elcsiptunk nehany szep emleket:
A cegerek azert eleg magaval ragadoak voltak:
