Vasarnap vegre felzarkoztunk a Vigalomhoz, utolso nap mi is beestunk szivem csucske varosaba: Vacra (ha a munkam nem kotne ide, mar reg a dunaparti setanyon laknank egy novenyeimmel teli, napos, katedralis belmagassagu hazban egy borzas kutyaval). Regen a Vigalom a krav magas barataimrol es az ejszakarol szolt, ma mar inkabb a gyerekudvar es a csokizo volt az iranyado (: Egy teren par ev kulonbseggel ket vilagot ismertem meg, es hiaba vonz az akkori hangulat, kerestem, de nem talaltam meg magamban a hianyat. Ebben az evben ereztem ott legteljesebbnek magam. Nem tudom egy lapon emliteni semmivel azt, amikor egy kisfiu keze huzza az enyemet, hogy megmutathassa a vilagot ugy, ahogy o latja. Egyszeri es megismetelhetetlen minden mozdulat, kacaj, iz, szin, illat, ami hozza kot. Es valahogy minden belole indul ki, vagy hozza ter vissza.
Ne mondjatok, hogy ezekben csak en latom a fenyegetest...
Az este nagy resze alatt azert ki tudtam verni a fejembol a lelkem utan sovargo bohocot es az elmosodott keznyomokat.
Irany az Abszol Ut!
Ruben es mami meglepetes palcikat kot nekem fuszallal <3 (nem volt szabad odaneznem, Ru orkodott a titok felett, de nem birtam ki h ne orokitsem meg szelfikameraval)
