Oh sracok, ha tudnatok, mennyire hianyzik, hogy tobb idot tolthessek ebben a virtualis kis kuckoban, ahol a lexebb emlekeim kozt setalhatok es fellapozhatom eletunk naposabb es kevesbe naposabb fejezeteit is. Barmikor, amikor csak akarom, ujra elhetem a pillanatokat, amik csaladda kovacsoltak minket, harmunkat, es visszaidezhetem azokat az idoket, amikor csak ketten voltunk az en aranyhaju kis ordogfiokammal... 

Miota megszereztem a diplomam es elkezdtem a szakmai munkat a Kastelyban- gondolom Te is eszrevetted mar-, kevesebb figyelmet tudok ennek a naplonak szentelni. De az elet mar csak igy megy, folyton formalodik, alakot valt,  hajszal vekonnya nyulik majd felduzzad, es az ember csak alkalmazkodhat az ujabb es ujabb korulmenyekhez, egyebet nemigen tehet. Ami azt illeti, en kicsit sem banom ezt a formalodast, naprol napra ujat hoz, ami lenyugoz es naprol napra uj probak ele allit (ami neha lenyugoz, neha felduhit, neha a megadas szelere sodor), amikbe az ember vagy beleall es magaba szivja a sajat ellenallasa keltette onbecsulest, vagy feladja es legyint az egeszre. En bizom abban, hogy minden akadaly egy teszt onmagunk elott, es mint ilyen, a legjobb tudasunk szerint vagyunk kotelesek tuljutni rajta ralegyintes helyett- maskulomben nem er az egesz egy lyukas garast sem. 

Legutobbi ilyen eroprobam utan ugy alakult a napom, hogy tudtunk idot szanni egy oriasi adag fagyira munka es iskola utan, kiadva magunkbol egy nehez nap esemenyeit, megprobaltatasokat, sikereket, kudarcokat, ketelyeket. Ezeket a kozos pillanatokat pedig megerdemelt jutalomnak erzem az ilyen napok utan, es igazi diadalnak, amikor arra gondolok, hogy ezzel egy ujabb probléma kerül megoldasra. Nem ismerek erosebb varat, mint a csaladot.