Ha azok vagyunk, amit olvasunk... II.
2019. május 31. írta: SandRu

Ha azok vagyunk, amit olvasunk... II.

Évekkel ezelőtt volt utoljára ennyire szükségem arra, hogy behúzódjam ebbe a naplóba, magamhoz öleljem a lábaim és magamra hajtsam a borítóját.. Egész eddig, a legutolsó alkalomtól, amikor megnyugvásért jöttem ide, eszembe sem jutott, hogy milyen megnyugtató ez a közeg, mennyire inspiráló a fehér, üres papír, mennyi lehetőség, gondolat, érzelem hagyhat itt nyomot. Kicsit mintha levenné a vállamról a terhet, kicsit mintha segíteni akarna a puszta létezésével, mint az a hangtalan és önkéntelen sóhaj, amit az utolsó ütéssel adsz ki magadból a zsákon, bandázs nélküli ököllel- amivel aztán mexűnik minden. Vaya con Dios. Ez persze nem mindig vigasztal.

Hogy mi vagyok én...?

Shakespeare szonettei. Ha érezni akarsz valamit, bármelyikben megtalálsz. 

Lewis Carrol Alice- e. Ha el akarsz menekülni, oda velem jöhetsz. Azt hiszed, őrült vagy...? Elárulok egy titkot... a legkiválóbbak mind azok. (:
Nem csak az érméknek, a tükörnek is két oldala van. Néha pedig képes vagyok megfeledkezni erről.

img_9791_1.jpg

Marcus Proust: Az eltűnt idő nyomában. Soha nem hallottam még a lépteim ilyen kristálytisztán visszhangot kelteni, mint Combray termeiben. Jól tudom, miről beszél. Jól tudom, miről hallgat.

David Mitchell: Szellemírók. Nevetséges vagy, ha tényleg elhiszed, hogy független vagy bárkitől. Mélyen hiszem, hogy a legnagyobb válaszutakon vakon választunk irányt. És nem a józan ész vezérel. Szerencse.

img_9783_2.jpg

Alice Walker: Bíborszín. Ez nem nőregény. Ez az alázat és kitartó, szelíd akarat elbeszélése, amire az életed építed. Mondd, melyik ujjadon akarod mexámolni, mennyi van belőle...?

Anoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Itt nem tudsz mellébeszélni, ha barátságról, repülésről vagy egyéb megfoghatatlanról van szó. 

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos. Iris, látom benned a nagyszülőmet, látom benned a világ nőit- látom benned magamat. Jól tetted- e...? Kezem a szívemen: igen.

Gillian Flynn: Holtodiglan. Zseniális játék, amit csak nők érthetnek. És hiába veszed tudomásul, hogy rossz példát látsz: az elsöprő győzelmet azért kénytelen vagy elismerni.

img_9782_2.jpg

Oscar Wilde: A boldog Herceg. Leggyönyörűbb meséim egyike. 

József Attila: A hetedik. 

Orwell: 1984. Reménytelen, úttalan, értelmetlen, kíméletlen... minden, ami egy ember lehet, ha nem vigyáz. Ha nem számít már.

Margery Williams: A bársony nyuszi. Képes vagy úgy szeretni, hogy életre keljen...?

A bejegyzés trackback címe:

https://daysonpaper.blog.hu/api/trackback/id/tr9714872872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása