Tengernyi időm szabadult fel a napokban, amikor egy motoros balesettel sikerült összehoznom egy nyílt törést némi zúzódással... mielőtt bárkire a frászt hoznám, a Honda bukócsöves és rendben van, pár karcolással túlélte ♥. Hálát adok a gondviselésnek, hogy egy sérült lábbal (a lábujj törés nem is számít igazi törésnek, nemigaz..? hahhah..! ) sikerült kijönnöm a helyzetből, ezerszer rosszabbul is alakulhatott volna az egész. A helyi sürgősségi osztály előtt emelem kalapom (és tartozom nekik egy jókora adag csokival, amiről nem fogok megfeledkezni a kezelések végén), mert pillanatok alatt profi munkát végeztek.

Így azonban jó hírem van: egy igazán pihenős pár hét áll előttem- amiből egy már el is telt a történtek óta- és jóval több időm van most az itthoni dolgokra. Ugyan nem hozhatom a focizós, kirándulós, örökké talpon lévő anyuka énem, de azért mégiscsak számít, hogy jelen vagyok a nyárban idehaza.