Meg kell egy kis ido, mig belejovok abba, hogy most semmivel sem kell sietnem es nem kell, hogy lelkiismeret- furdalasom legyen, ha leulok olvasni egy orat. Igy, hogy meg karacsony elott sikerult leadni a szakdolgozatom es vege a karacsonyi nagy hajranak (amit imadtam, de minden haziasszony tudja: hulla faraszto), teljes figyelmemet a csaladnak tudom szentelni. Siman belefer, ha 8kor meg az agyban hevereszunk, vagy reggel atcsattog a kolyok ha a saját ágyában aludt, vagy hogy fel orat csuszik az ebed, es hogy nincs kiszamitva a nap minden perce, hogy minden beleferjen, amit elterveztem. Ket unnep kozt, akik megtehetik- es mi szerencsesek vagyunk, mert megtehetjuk- nem foglalkoznak a munkaval (es az egyetemmel, hahh..!) es ilyenkor azzal sincs baj, ha az ember ellazul otthon, es elvezi a nyugalmat. De azert igy a karacsonyi lakomak utan jolesett volna egy kis mozgas: ugy esett a dolog, hogy a papiek korcsolyapalya utan keresgeltek par napja, es Vacon a foteren talaltak egy palyat, es remek kiruccanasnak tartottuk. Ebed utan fogtuk hat magunkat es tettunk egy kanyart a vaci foterre, feleleveniteni Ruben korcsolyatudasat. Ledobbenve lattuk, hogy semmit sem felejtett, sot, ez az aranyhaju fiu mintha meg ugyesebb lett volna a jegen, mint tavaly! Egy fel ora mulva mar siman egyutt korcsolyaztunk a palyan, nevetve es beszelgetve, mintha csak tornacipoben kocognank! Buszken mutatom hat be ezt a delutant Nektek, hatha valaki kedvet kap egy kis sebesseghez meg az oevben. (: