Sosem vettem természetesnek, amikor olyan délutánokat kaptam az élettől, amiben elengedhetek minden kötöttséget és rászánhatok 1-2 órát arra, hogy bodabácsot gyűjtsek a kölyökkel, vagy gesztenyét szedjünk (nem, sajnos nekem sincs jó tippem 3000 gesztenye kreatív felhasználására), vagy csak csacsogjunk bármiről, ami eszünkbe jut. Ki tudja, meddig tart ki ez az időszak, amíg jólesik egy fiúnak az anyukájával botokat háncsolni meg a ligetben játszani? És már most is hátra kell lépnem, amikor arra jönnek a barátok, mert hát itt van már az a kor, ahol ők a legfontosabbak. De azért miután elköszönünk, mégis van egy kis idő együtt, ami még neki is jólesik, és mit tehet egy anyuka, aki tudja, hogy pár év és oda mindez..? Csak mégjobban értékeli, amíg még tart.