Hello újra!

Tudom, idén eddig nem sok időt szenteltem írásra nyilvánvaló pandémiás okokra kenhető kötelezettségeim miatt, de az április annyi családi ünnepet hordoz évről évre, hogy semmiképp sem akartam kihagyni ezeknek a pillanatoknak az archiválását itt, ebben az eldugott kis virtuális kuckómban. Sok időm ezen túl sem lesz amit itt tölthetek, de pár fotót örömmel és büszkeséggel osztok most meg Veletek ami ezidáig megörökítésre került:

És amik többnyire a nap luxuspillanatairól szólnak, azokról a percekről, amikor az ember megpróbálja kizárni az éjjel- nappal pattogó gondolatait és kétségbeejtően szélsőséges érzelmeit... mi mással, mint egy gondosan elkészített, zamatos kávéval és annyi napfénnyel, amennyit csak magába szívhat az ember 10- 15 perc alatt.

De persze a nap fénypontja mégiscsak az, ha egy nehéz nap után van aki hazavárja és feltétel nélkül szereti az embert (és még egy kiló narancsból 3 korty frissen facsart narancslevet is kisajtol szeretete jeléül, hogy meglegyen a vitaminpótlás egy karikás szemű, nyúzott anyukának ♥)

És ha van egy kolléga, aki emlékezteti az embert a régi szép időkre: amikor még összekuporgattuk az aprónkat és meg is volt a napi boldogság! Íme egy munkahelyi luxuspillanat:

És ha ennek a munkahelyi barátnak nem sokkal az előtt van a szülinapja mint nekünk Rúval, az minden okot megad rá, hogy kicsit korábban kezdjük a napot egy szülinapi ölelgetéssel!
ISTEN ÉLTESSEN, NIKI!!!

Persze vannak nehezebben induló hétköznapok is, amikor ezer puszival sem lehet kicsalni egy kisfiút a puha párnák közül.. ♥

És vannak napok, amikor mindegy hogy indult, ha végül már túl vagyunk a nehezén és csak annyi dolgunk van hogy elsétáljunk focizni (és összeszedjük ehhez az összes akaraterőnket és cselekvő szeretetünket xD)

És hab a tortára: majdnem fél év szervizelés után végre visszakaptam az autómat!!!  Már csak egy kis férfigondoskodásra kellett időt szánnunk